Igazából unaloműzőnek szánom.
Lumbágóm van. 2. napja nem dolgozom, rémes, ha az ember agya a helyén és gey teljesen inadekvát része van csak kimozdulva. Még inspiráció sem ér az íráshoz. Nem ér!
Az elliptikus trénerem nyírta ki az amúgyis elmozdult lumbalis V-öst.
Tévéelőfizetés épp lemondva -végülis minek, ha itt a net, csak ülni nem bírok 2 percnél tovább. A Flags of Our Fathers-nek meg csúszik a szinkronja, tölthetem le megint. Ezúttal szinkron nélkül.
Persze úgy kell nekem, minek akar egy nő háborús filmet nézni. Biztos párom akaratlan bosszúja, beszólt a tudatalatti mindent klisévétenniakarása -egy nő nézzen csak romantikus filmeket. Végülis....miért is élvezzem a pitiáner ufó-ságom, miért is akarom én magammal elhitetni, hogy én is ugyanúgy porból vagyok. Mellesleg valszeg ezért kell annyira az a nyavalyás lótifuti-nyelvtanítás, a kvázi-rendszerenkívüliség mintha hájjal kenegetné az egóm.
Úgyis tehetetlen vagyok a nagy volumenű dolgokat illetően, a nagy dolgok nálam a wc-ben lezajlanak, bizonyos dolgokhoz meg jó makacsul ragaszkodni.
